A március 15-i megemlékezésen Papp Gábor, Hévíz polgármestere leszögezte: nincs még egy olyan piros betűs ünnepünk, amelyet ennyire szeretnénk, s nincs még egy olyan alakja ennek a kitüntetett napnak, mint Petőfi Sándor, akinek neve összeforrt a magyar forradalommal. A városvezető párhuzamot vont a 175 évvel ezelőtt történtek és napjaink eseményei között. Azt mondta: nekünk is küzdenünk kell Petőfi izzó szeretetével, szenvedélyével – de nem fegyverrel.

Papp Gábor polgármester, Hévíz: „Szenvedéllyel szeretjük hazánkat, és ezért a hazáért most úgy tehetünk meg mindent, ha kimaradunk a háborúból. Petőfiéknek ez a választás nem adatott meg. Nekik a harc volt az egyetlen kiút, hogy az erős, önálló nemzetállamért tegyenek. Nekünk van választásunk. Mi úgy tudunk erős és önálló nemzetállam lenni, ha a béke útján maradunk. Mert úgy megmaradunk. Petőfiék nemzedéke értünk is harcolt, értékes örökséget hagyva ránk. Ezt nem herdálhatjuk el! Méltóságot adtak, erőt, tekintélyt a világ előtt. Ezt kell ma megtartanunk. Hittel, összefogással, határozott kiállással.”

A hévízi ünnepen Szálinger Balázs József Attila-díjas költő beszédében arról is szólt, Petőfi gyerekkorunktól kísér bennünket, „szobrának talapzatánálnövekedünk, s úgy leszünk felnőttek, hogy mindvégig fölénk magasodik”.

Szálinger Balázs József Attila-díjas költő: „A sok Petőfihez tapadó címke között nemhogy az ember és a valóság veszett el, de valahogy elveszett a költő, aki verset ír, és elvesztek a versek is. Tizenöt-húsz művet görget a köztudat maga előtt, ha Petőfire gondol, és ennél a megkövülésnél, szoborrá merevedésnél nincs is nagyobb rémálma egy állandóan utat kereső, sistergő, újító alkotónak. Viszont egy szobor állítása mindig újabb lehetőség. Óriási felelősség egy huszonéves fiú ilyen szintű befogadása egy közösségbe. Vigyázni kell rá, s nem elég megkoszorúzni és elmondani előtte a Nemzeti dalt, mert éppen ezzel tesszük tönkre.”

A József Attila-díjas költő szerint pofonegyszerű, mit kell tennünk: a „kötelező” ünnepeken kívül, esetleg még halottak napján is „lássunk itt égni egy-egy mécsest, amit ez a szegény fiú kap”. És a legfontosabb, hogy keressük ebben a bronzszoborban az embert.