A második világháború borzalmait és a holokausztot nem szabad elfelejtenünk, mert az emlékezés hozzájárul ahhoz, hogy a társadalom elhatárolódjon a háború borzalmaitól és félje azt. A második világháború etnikai alapú üldöztetései nem csak a határokon túl, hanem hazánkban, is így közvetlen lakókörnyezetünkben is megtörténtek.

Dr. Cséby Géza, irodalomtörténész: „Magyarországon nagyobb városokban, de kisebb városokban is, így Keszthelyen is kiválasztottak egy viszonylag nagyobb területet és a városban lévő összes zsidót ott zsúfolták össze. Ez egy zárt terület volt, most is tulajdonképpen az egykori gettó területén állunk. Ez egy zárt terület volt, ahonnét nem igazán volt szabad kijárni, talán egy héten kétszer, amikor bevásárolhattak, de azonnal vissza kellett érkezniük.”

A példátlan gyorsasággal lezajlott gettósítás után, alig pár hét alatt, május és június közepe között, a teljes vidéki zsidóságot Auschwitz-Birkenauba deportálták, ahol az azonnali pusztulás várt rájuk. A Keszthelyről elhurcoltakból 829-en soha nem tértek vissza. Az ő emléküket több tábla is őrzi a keszthelyi zsinagóga kertjében és épületében.

Dr. Cséby Géza, irodalomtörténész: „Annyi háború van most a világban, ahogy a költő írta: „Isten sírja reszket a szent honban” és ez valóban így van. Azt hiszem, hogy a legfontosabb, hogy az emberek békében éljenek és soha ne fordulhasson elő, olyan szomorú és olyan tragikus időszak, mint például a Hitler által meghirdetett zsidótlanítás, lengyeltelenítés és egyáltalán mindazoknak a kiirtása, akik nem értettek vele egyet.”

A magyar vidék több százezres zsidóságából, csupán néhány tízezer ember élte túl a holokausztot, ők a közösségük teljes elpusztulása miatt, sok esetben a fővárosba vagy a külföldre költözés mellett döntöttek.