Közel 20 percen keresztül lehetett fültanúja a Petőfi utca közönsége, ahogy a magyar költészet örökérvényű darabjai elhangzanak. A civil szerveződés eredményeként, immáron hagyományosnak mondható módon, kultúra és irodalomkedvelő helyiek osztották meg kedvenc versüket az érdeklődőkkel és a járókelőkkel a jeles nap alkalmából.

Mosolygó Liám: „Ugye ezt már mi hagyományként, mi hévízi szépkorúak a Petőfi szobornál már második éve, a költészet napja alkalmából, megemlékezünk erről a jeles ünnepről és elhozzuk a verseket és megosztjuk egymással az élményt. Nem csak a verset, hanem azt is, amit kivált belőlünk a vers, azokat az érzéseket is átadjuk és együtt örülünk annak, hogy ezt megtehetjük.”

A magyar költészet napja, április 11. József Attila születésnapja is egyben. A tragikus sorsú poéta 1905-ben született és 32 éve alatt nagyon nagy hatást gyakorolt a magyar lírára. Művei sokak számára a hazai irodalom legkedvesebb darabjai. A szabadtéri szavaláson, többen is József Attila verseivel érkeztek.

Kovácsné Fodor Andrea: „Nekem ahhez az utcához nagyon erős érzelmi kötődésem van, itt nőttem fel ebben az utcában, itt volt a családi házunk és rengeteg csodás, szép élmény köt engem ehhez az utcához. Illetve a nagymamámhoz, akinek a tiszteletére és természetesen József Attila tiszteletére is hoztam a mai versemet a „Mamát”.

A gyermek, édesanyjára való visszaemlékezését feldolgozó vers a magyar irodalom egyik legerősebb üzenetű, legtöbb ember számára befogadható mondandójú műve. Ennek megfelelően nem csoda, hogy többeknek a kedvenc verse is ez.

Dr. Bürgés Györgyné: „Az ember sok sok verset szeret, de mivel édesanyám most lenne száz éves, ha élne és éppen most a héten 14-én 10 éve, hogy elhunyt, most azt mondom, hogy a „Mama” a legkedvesebb versem. Már egy hete csak a Mamára gondolok mindig, meg megállva.”

A szabadtéri versmondás után a résztvevők a városi ünnepségen folytatták a szavalást.